Fazék vagy lábas?

Bár a kosárfonás az egyik legrégebbi kézműves munka, azonban nem volt alkalmas folyadékok tárolására. E probléma orvoslására a korai „fejlesztő mérnökök” találtak egy olyan anyagot és technológiát mellyel megoldható lett ez az égető probléma. Ez az anyag pedig az agyag volt és az égetés. Persze a nomádok még annyira nem szerették utazásikhoz az anyagedényeket használni, hiszen nem mindig bírta a vándorlás és életmódjuk okozta strapát. Eltörtek, megcsorbultak, nem tudták betölteni eredeti funkciójukat. Azonban azok a népek melyek korán letelepedtek gyorsan ráharaptak a kerámia használatára. A legprimitívebb tárolóeszközök még gyűrűkből vagy tekercsekből készültek, majd az idők során simítással tették használhatóbbá és esztétikusabbá. I.e. 3000-től már nagyon felkapott lett a korongozás melynek nyomait az ősi Mezopotámia területén meg is találták a régészek. A görögök már díszítették vázáikat, hiszen ki ne ismerné a jellegzetes fekete alakos majd később vörösalakos technikájukat.

Az összes korai civilizáció igen fejlett kézműves hagyományokkal rendelkezett, de még mindig nagy probléma volt a technikában, mégpedig az, hogy az égetett cserép kemény, de porózus. Megoldást kellett találni mégpedig igen gyorsan, hiszen a benne tárolt folyadék egy idő után kiszökött belőle. A megoldás egy külső bevonat, egy máz volt, melyet a 9. században szintén Mezopotámiában fejlesztettek ki dekoratív csempék készítése kapcsán. Ez a máz egy olyan külső kéreg, mely ráég mint egy üveges bőr és nem ereszti át a folyadékot. Ekkora már a kínaiak is bekapcsolódtak ebbe az iparágba, és szerencsére az ottani mestereknek is gyönyörűséges darabokat köszönhetünk.

Európába viszonylag későn a 16-ik században kerültek be csodálatos kínai porcelánok, de egyértelművé vált, hogy sokkal szebbek, finomabbak, mint európai társaik.

És, hogy visszatérjünk gondolatmenetünk főszereplőihez, hogy vajon mi a különbség a fazék és a lábas között válaszoljuk is meg gyorsan a kérdést. A fazék és a lábas között annyi a különbség, mint a kakas és a pulyka között. Valójában hasonlítanak egymásra, mert mindketten tollasok, de egyébéként teljesen eltérőek. A fazék is és a lábas konyhai eszköz, azonban teljesen más a felhasználási területük.

Azt mindenki tudja, hogy ha levest akar főzni, akkor fazék után nyúl, ha pörköltet, akkor pedig lábast keres. De miért is? A fazéknak nagyobb a magassága, mint az alapja, azaz nagy mennyiséget lehet vele elkészíteni. Ez azt jelenti, hogy olyan ételek készítéséhez használják, ahol lassú tűzön nagy mennyiséget kell főzni, például levesek.

Ezek után már evidens lehet, hogy a lábasnál az alapterület a nagyobb, míg a magasság nem túl számottevő. Lábasban gyakorlatilag mindent főzhetünk: pörkölt, főzelék, mártások. Itt is csak a képzelet szabhat határt.

Minden esetben érdemes a jó minőségű darabokat megvásárolni, hiszen egy ezerszer összekarcolt, lestrapált darab nem biztos, hogy mind esztétikumban, mind ízileg kiszolgálja a háziasszonyt és a családot. Természetesen vásárláskor ne feledjük el a megfelelő fedőt sem, hiszen az is konyhai eszköztárunk készlete kell legyen.